Amikor tekintetünk találkozik, bennem az érzés több, mint amit el tudok viselni.

Az összetört szívet a legnehezebb újra szerelembe ringatni, de nem lehetetlen. Még ha most végtelen időnek is tűnik, akkor is eljön a nap, amikor egy csapásra megváltozik minden.

Valahol e világon kívül valamikor az időn túl valami körülöttünk vagy bennünk megállt összefogództunk érintések nélkül percek kövein jártunk léptek nélkül és egymáshoz jutottunk utak nélkül..

Nem bírom tagadni hisz látszik rajtam, szeretem a jelenem... de hiányzik a múltam!

Járom az utakat, mindet elhagyom, mert a sajátomat már nem találom.

Akkoriban úgy éreztem, képtelen lennék újra szeretni bárkit is, de mindennél jobban akartam, hogy engem szeressenek..

Az élet rövid. Túl rövid ahhoz, hogy egyetlen másodpercig is olyasvalakire pazarold, aki nem becsül meg, nem értékel.

Ha nem ismersz, akkor ne ítélkezz felettem! Senki nem mondta, hogy szeretned kell! 

Mindig ezt kerestem: a másik felemet...Valakit aki mellettem a legjobb, és valakit akinek én vagyok a legjobb...

A szeretet törékeny és nem mindig vagyunk a legjobb őrzője, csak elevickélünk benne és kihozzuk belőle a legjobbat, remélvén, hogy a törékeny dolog túléli az összes akadály ellenére.

Talán úgy kellene élnünk – hiszen ki tudja, meddig élhetünk? – hogy széppé tegyük a magunk, és lehetőleg a mások életét is mindaddig, amíg ez lehetséges.

Jobb feledni és mosolyogni, mint emlékezni és bánkódni.

Az élet nem álmok és ábrándok megvalósulása, hanem hideg valóság, ezzel számolni kell.

Ha te azt tudnád... hány embert utasítottam el, csak mert megismertelek téged.

Hiszek a csodákban. Az angyalokban, a tündérekben..
Hiszek ebben az álomban, egy másik világban - ami majd holnap jön el...

Érted élek, és megtennék bármit, te vagy az egyetlen aki igazán számít..

Megszólhat bárki, teszek rá egy nagyot.. mindig ilyen voltam s ilyen is maradok.

Soha ne add fel, ha még megpróbálnád, sose töröld le a könnyed, ha még sírnál, sose elégedj meg egy válasszal, ha még kérdeznél, sose mondd, hogy már nem szereted, ha nem tudod elengedni...

Te olyan vagy nekem, mint az éjjelnek a csillagok, a szívnek a dobbanás, a fának a lombja, a háznak a teteje..olyan nélkülözhetetlen.

Ha jobban belegondolunk, számtalan esés után is felálltunk kisgyermekként.

A könnyeknek szentségük van. A könnyek nem a gyöngeség jelei, hanem az erőé. Választékosabban beszélnek, mint tízezer nyelv. Az elsöprő fájdalom, a mély bűnbánat és a kimondhatatlan szeretet hírnökei.

Azt hittem különleges, de csupán egy a sok közül. Azt hittem, hogy izgalmakkal és újdonsággal teli, de nem; unalmas. Azt hittem, már nem számít, de tévedtem. Sok mindenről mást hittem mint ami, és sokmindenkiről mást mint aki.

Miért van az, hogy egyes embereket lehetetlen elfelejteni? Egy dal, egy hely, egy mozdulat - bármi felidézi benned, és onnantól kezdve nem tudsz parancsolni a gondolataidnak. Hiába szenvedsz tőle, a hiány feleslegesen uralkodik el rajtad, mert soha nem lesz semmi már a régi. Az emberek változnak, te pedig nem tehetsz ellene semmit, csak nézed csendesen, ahogy az, aki valamikor az egész világot jelentette neked, szép lassan kisétál az életedből.

Az mindig sokat elárul két ember kapcsolatáról, ha tudnak együtt nevetni.

Sose lopj, csalj vagy lódíts. De ha már lopsz, lopj az életembe örömöt. És ha már lódítasz, lódítsd magad mellém az ágyba. És ha már csalsz, a halált verd át, mert egy napig sem bírnám ki nélküled!

Érdemes mosolyogni. Egyrészről mert szebbnek látszol, másrészről azt hiszik, hogy boldog vagy.

Úgy élem az életem, ahogy a szívem diktálja, és úgy érzem, így vagyok teljes, hogy Te itt vagy velem.

Már minden nap mosolyogva ébredek, nincs több fájdalom, nincs több sírás, mert érzem, hogy őszintén szeretsz.

Nem tudom körül írni mi ez az érzés csak annyit tudok, hogy ha ránézek,
bármilyen boldogtalan is vagyok, egyszerűen a szám mosolyra gördül akarva, akaratlanul.
SZERETEM.

Valakinek a jövője leszek, de valakinek csak a múltja maradok..

Szeretem kik utálnak.. mert irigyek és butábbak.

Szemed ragyogása nekem az élet, de, ha másra ragyog, az nekem a végzet...

Egy fénykép a kezemben, egy emlék a fejemben, egy hős a szememben, és egy soha vissza nem térő igaz szerelem a szívemben… Ez vagy Te nekem.

Azt hittem különleges, de csupán egy a sok közül.Azt hittem, hogy izgalmakkal és újdonsággal teli, de nem; unalmas. Azt hittem, már nem számít, de tévedtem. Sok mindenről mást hittem mint ami, és sok mindenkiről mást mint aki.

A jó zene iróniája: nem akarod túl sokat hallgatni, nehogy megund, mást viszont nem tudsz hallgatni, mert annyira jó.

Ne hidd, hogy azok mind szeretnek,​ akik mosolyogva​ körülhízel​egnek. A szó lehet hazug, a hízelgés érdek, de a lélek tükre nem csal meg téged. S mivel a szem a lélek tükre, benne csillog meg a szeretet fénye. Ki könnyes szemmel, némán néz rád, öleld szívedre, mert az az igazi barát!

Figyeld meg, egy vidám arc milyen édesen vonzó tud lenni; bár nem mindig mosolyog, de boldog és derűs.

Olyan rossz minden nap eljátszani, hogy csak barátként tekintek rád,pedig ha tudnád mennyire szeretlek...

Nem maradt más, csak a szavaidnak hűlt helye,
ha szívem tudna szólni, torka szakadtából üvöltene.

Nem kell más, csak te, a csókod, a tested, az ölelésed, a nézésed, a beszéded. Míg a többié számomra hétköznapi, a tiéd édesen pokoli.

Én még mindig azt látom, mikor még minden rendben van... 

Egy gyöngéd ölelés, mely elfeledtet mindent, csak a pillanatnak élsz, mely megér minden kincset!

Van úgy, hogy találkozunk valakivel, talán sohase láttuk addig, de alighogy rápillantunk, érdekel, még mielőtt egy szót is váltottunk volna.

Minden nap újabb lehetőség a változásra,és a változtatásra...

A várt csak a kezdet. A váratlan az, ami megváltoztatja az életünket!

Az élet iróniája: zaj kell ahhoz, hogy értékeld a csendet, szomorúság ahhoz, hogy a boldogságot, s elutasítás ahhoz, hogy a barátságot.

Az aggodalom nem képes megóvni bennünket a holnapi szomorúságtól, de meg tud fosztani minket a mai nap élvezetétől.

Mivel szegény vagyok, álmom van csupán, Álmaim lábad elé terítem Finoman lépj, álmaimon gázolsz.

Valaki megy és valaki jön, aki rád nevet és elköszön, de a végállomás én leszek esküszöm.

Igen, van amikor tűsarkúban topogok végig az utcán, és miniszoknyát veszek fel, sminkelem is magam. Ha ahhoz van kedvem, órákig szárítom és vasalom a hajam. Szeretek szép lenni, mert NŐ vagyok. De!: Ha épp úgy gondolom, edzőcipőt húzok, összefogom a hajam, amit napok óta hajvasaló sem látott, nem teszek fel alapozót sem...attól még, hogy néha így, néha úgy nézek ki, nem vagyok sem buta liba, sem pedig remete lány.